A csokoládét az európaiak számára Kolumbusz Kristóf fedezte fel az Újvilágban a 15. század végén. Az aztékok ekkor már régóta itták az istenek italát, a csokoládét. Ez egy keserű ital volt, amit pörkölt kakaószemekből készítettek és jól megfűszerezték. Ezt az italt az aztékok nagyra becsülték, és csak a leggazdagabbak ihatták. Az íze nem hasonlított a mai fincsi csokiízhez, a hódító spanyolok egyenesen ihatatlannak találták. A kakaószemeket az aztékok még fizetőeszközként is használták.
Annak ellenére, hogy a
csokiital receptje a spanyol arisztokrácia titka volt, hamarosan egész
Európában elterjedt. A cukor hozzáadásának köszönhetően finom ital lett belőle,
amit az orvosok még gyógyszerként is felírtak betegeiknek. ( Kár, hogy az
orvosok ezt a szokásukat nem tartották meg napjainkig.)
Belgiumban a
csokoládé a kezdetektől ajándéknak számított. Talán ez adhatta az ötletet
1912-ben a praliné és a díszdobozba való csomagolás kitalálóinak. A
csokigyártók termékeik alapanyagául a legjobb minőségű kakaószemeket
választották és a töltelékbe is csak a legjobb került. A pralinékat kézzel
készítették és gyönyörűen díszítették. A díszítést még ma is kézzel végzik, és
ezek a luxustermékek közé számítanak.
Ha ujjaid közé fogsz egy
finom csokoládét, biztosan nem az jár a fejedben, hogyan is készül a csoki.
Pedig a csoki hosszú utat tesz meg, míg te a kezeid közé kaphatod. A csokoládé
alapanyaga a kakaóbab, ami egy trópusi fafajta termése. A szüret után a
kakaószemeket megszárítják és a gyárakba szállítják. A gyárakban pörkölik majd
megőrlik, hogy kakaóport kapjanak belőle. Kipréselik, így nyerik a kakaóvajat.
A csokoládé a kakaópor, kakaóvaj, cukor és tejpor keverésével készül. Ha
a csoki legalább 70% kakaót tartalmaz, akkor kapjuk a fekete csokit.
A tejcsokihoz több tejre van szükség és ha a csokit csak a kakaóvajból készítik,
fehér csoki lesz belőle. Utána jöhet az ízesítés, töltelék, csomagolás. A
többit már tudod. (Most kapsz 10 perc szünetet, hogy nasizz egyet.)
